Várva várt nap volt Tápiószelén november 21-e, aznap érkezett kis városunkba az erdélyi Szomszédnéni produkciós iroda. Bár a közösségi és kulturális élet más hasonló méretű településekhez képes élénkebb nálunk, mégis kiemelkedő eseménynek számított a népszerű stand upos duó fellépése. A művelődési ház megtelt, pótszékeket kellett betenni kezdés előtt, és még így is volt aki állva maradt.

A Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs alkotta párost elkísérte Felméri Péter is. Az Akciós medve című előadást láthattuk, de a műfaj sajátosságából adódóan bőven volt benne improvizáció. Saját bevallásuk szerint egymásnak írták a szövegeket. Ám amikor a hátsó sorokból valahonnan egy lány elindult kifelé, Felméri megkérdezte tőle, hogy „nem tetszik a műsor?” Majd visszafelé jövet elégedetten nyugtázta, hogy "meggondolta magát". Ettől kezdve senki nem akart még a mosdóba sem kimenni.

Ehhez hasonló közönségbevonások voltak, a hangulat pedig a fergeteges szóval jellemezhető legjobban. A közel két órás előadás alatt egy percig sem unatkoztunk. Azt nem mondom, hogy nem volt feszült pillanat egy-egy poén kapcsán. Például amikor a 7-8 éves gyerekek a nézőtéren Mikulás előtt olyan kezdetű monológot hallottak, hogy: „… arról nem is beszélve, hogy mekkora átverés a gyerekeket…”. A mondatot nem fejezte be Felméri, mert néhány anyuka, köztük én is elővettük a leggyilkosabb tekintetünket, amit csak magunkkal tudtunk vinni, érzékeltetve, hogy ingoványos talajra érkezett, és ha folytatni meri, lincselés lesz.

Technikailag is tökéletesen simán ment minden, leszámítva azt a kis malőrt, hogy Tóth Szabolcs elejtette a mikrofonját, ami nem volt hajlandó tovább együttműködni a fellépőkkel. Szerencsére azonnal akadt egy másik használható eszköz.

Az előadás alatt időnként felsejlett bennem a klasszikus Markos- Nádas duó képe, és az általuk keltett hatás, konkrétan az, amikor a Katonadolog című műsorukban Nádas György a bugyutát játssza. Nem véletlen, hiszen itt is le volt osztva egy-egy igazán ütődött szerep, egyszer pont Felmérinek, aztán pedig Bálint Feri kapta a tökkelütött szövegét. Ekkor húsz perc alatt legalább 15-ször hangzott el, hogy „béka”, mivel mindenre ez volt a reakciója. Mindezek ellenére a műsor dinamikája és az előadók karaktere olyan lendületessé tették az előadást, hogy kicsit sem volt zavaró az áthallás, sőt!

A közönség háromszor tapsolta vissza őket, "csak még egy utolsó" poénra, majd az öltözőt megtöltötték a közös fotózásra várakozó nézők. A humoristák ezt egyáltalán nem bánták, nagyon közvetlenek, és barátságosak voltak.

Összességében a Tápiószelei Dumaszínház néven futó rendezvény sorozat eddigi legjobb előadását nézhettük meg aznap este.